hz

  Baromi jó napom volt tegnap, Isteni sikerélményekkel fűszerezve. Há’ gondolta volna a fene, hogy megérem azt is, hogy nem hajnalban, jobb esetben reggel támolygok haza valamelyik szórakozóhelyről, hanem 2-kor éjjel már otthon vagyok pihe-puha, ropogós kis hűvös ágyikómban, valami régi fekete-fehér filmet bámulva a Tv-ben, félálomban, s dagasztom csipáimat, hogy reggel legyen mit kimosni.
  Persze, nem állok le most siránkozni, hogy öregszem - mert azt leszarom – hanem szimplán csak fáradt voltam, s a párnabunkernek nagyobb vonzereje volt, mint az elektronyos táncdalfesztiválnak, ahol kóbor kiscicák zakatoltak a progira, ahol már nem divat (sajnos) az elegánsabb öltözék. Persze tetszik nekem az, hogy az a menőbb, aki a legszakadtabb rongyot tudja magára venni, de hogy egy 15+ nál többnek ki nem néző leányzó szétcsúszva üldögéljen magányosan a szintetikus holmitól a vérében a bejárat előtt, ez azért megráz, mint trafó a szekunder oldalon.
 De nem is ragadtam le ennél a szitunál, mert annál unalmasabb fejformám volt, végre itthon, végre vasárnap.

Sok a szemét, sok a gaz,
sok a buta, sok a fasz.

 Kellemes kis nyitány a mai napra, remélem, hogy jobban folytatódik majd.
Ha beindul a nap nincs megállás, csak ha hétvége van, akkor szunyálás.
Nah, ez nem sikerült teljes mértékben, elegendőnek tűnt, amikor elindultam a perifériámtól távolabb eső nagyobb városba, hogy szert tegyek erre-arra, amiatt kellett a négykerekűvel útra kélnem, s berobogni a Media Marktba, s azt hiszem hülye vagyk én is, meg az összes többi ’szörnyeteg’ válogatott jóember, ennyi hajléktalant még életemben nem láttam Fehérváron.
  Azon is stresszeltem magam, hogy a jó kis Tecsó mér’ nem volt jó a város szélén az összes gazdaságos termékével együtt: mert hogy tömeg az volt rendesen a parkolóban, s köszönhetem éberségemnek, hogy becuppantam egy felszabadult parkolóhelyre, mert rokkant kártyám nekem nincs, és undorítónak is tartom egyesek trükközését ezzel. Jah, még akkor is képes beállni a szemmel láthatóan maximum a szemére rokkant dzsippes csávó a tolókocsis helyre, amikor körülötte még 1000 szabad hely lenne, s 2 centivel kéne többet sétálnia. De ebbe jobban ne menjünk bele.
Elindultam a bejárat felé – és igen a Mártix-ból idézek ismét – úgy jöttek velem szembe a bevásárlókocsis parasztok, mint amikor a gépek betörtek Zionba, még jó, hogy nem vittek engem is haza, mert a felöklelés az összejöhetett volna, de nem vagyok ilyen téren rutintalan, mint szöcske fűben szökelltem keresztül a droidokon. Ahh’, de jó, irány a jó sok monitor, válogassunk!!! Ugye, ha ilyesmit vesz az ember, és a „nemhülye” boltban még választék és kiállítódarabok is vannak - amelyek működnek is - nem közelről szeretjük egyenként végigbámulni, hanem érdemes kicsit távolabb állni, és az sem rossz, ha elég nagy szegmenst tud átölelni ugyebár. Nah’, itt van kábé max. 2 méter hely hátra, a túloldalon noteszgépek hada kiállítva, nagy a nyomulás, mer’ ugye ma már mindenki kurvára mobil, emiatt neki az ke’. Csávó zavarja meg idillemet a 20 TFT társaságában: „Japánt vegyé’ bazmeeg!” – ordította – hangosabban már nem ment neki, sajnáltam… Mondta ezt az anyjának a notik előtt, mire a hölgy: „Engem csak a színe érdekel!” Igaz, csicsa volt az a rózsaszín gép, de azért mégis…
Enyhült a tömeg, kispéciztem ami kell, szóltam eladócsávesznek, hozzámdobta dobozostul, pénztár, fizet, haza, piroslámpa jó sok, juppijjjé. Itthon összerak, beállít, bedug, összeköt-neee… Hát egy kábel nem passzol, lehet hogy valakinek jó a D-SUB, de én digggitáááliist akarok, há’, hogy a fenébe jutott a németeknek eszébe nem DVI-I csatit tenni a dobozba, hiszen az a jobb, nem is feltételeztem, hogy nem az van a csomiban. Vissza Média, droidok, eladócsávesz, vár, …vár… vár… mert egy jóember pont azt a monitort akarta lepakoltatni a polcról, ami már el is fogyott, vagyis nem, de szükséges volt 4szer körbefutni a boltot, hogy kiderüljön, van még egy, fél óra mínusz volt nekem, no’ de mindegy. Panasz elcsacsog, polchoz el, 7000+ az ára a kábelnek, hű bazze, jó nagy átkúrás... Mondtam neki, hogy tuti nem tartozéka, erre Ő elintézte ’hiánypótlásként’, gondolom egy másik monitor dobozából csivázott nekem egyet, szerintem így nem volt az enyémben sem. Szóval rendes is volt meg mindenki döntse el mi nem…
 Szóval a mai mérleg 2 ingázás, 2 zioni csata, + kettő a parkolóhelyért, és egy eddig működő monitor. Jeeeh, netről rendelni egyszerűbb mi? :-)

Ma ráérős napom akadt, „monotonkodtam”, az agyam csak kattogott, mint a tegnap esti filmben a jóember zsebórája, csak az enyémet nem lopták el… – még szerencse :-)
S nem tudom megállni, hogy ne idézzem mások mondatait, amelyek elindítottak bennem egyfajta gondolatmenetet, amelyek arra késztettek, hogy más szemszögből is megnézzek dolgokat. Jelen esetben a kis szösszenet B.I. barátom szájából dördült fülembe - hangja akkora, mint a sheriff winchestere –

„Tudod Zoli, amihez nincsen kedvem az olyan, mint ha nem is lenne időm rá!” (Nagy bólogatás, valahogy azonosulni is tudnék vele, pedig nem így élek, de milyen jó lenne… Igaz, ha meg mindenki követné ezt a logikát, nagy káosz lenne hirtelen, az tuti.)
Szóval eszembe jutott egy másik ’okosság’, miszerint az időt nem lehet spórolni, mert az van, örök, megállíthatatlan. Maximum gazdálkodni vele, s azt úgy kitölteni, hogy jól essen. Csak sok a gátló tényező, a FAL, amit nem lehet csak úgy kikerülni, átugorni, következmények mindig követik egymást szép sorban. Milyen jó lenne, ha ilyenkor, mint Neo a Mátrixban :-) kilépnék az időből, s lassított felvételként kerülném ki a felém záporozó töltényeket. Egy ismerősöm mesélte :-)), akit nem neveznék meg úgy is régen láttam, hogy a legjobb barátjával valami érdekes fűfélétől csúsztak bele Trinity-ék közé, s a forgalmas város egyik buszmegállójában volt hasonló élményük.
Elképzeltem magam, hogy van előttem egy asztal, amiről választhatok hidegvágó, felx, balta és fűrész közül, hogy mivel faragjam le az idő ragadozóit, amik piranjaként eszik drága időtöltelékemet. Ha 4 kezem lenne, MINDEGYIKKEL!