Nővérem már rég óta tervezte, de mivel családunk a „hívésben” nem mutat nagy aktivitást, nem is kapkodta el. Kellett pár év, mire is konkretizálódott a dolog, hogy na én az leszek. Tyűűű de jó, kell nekem örülni is, s magával azzal a dologgal, hogy szorosabb szál fűzzön drága nővérem kislányához, nagyon egyetértek. Habár az egyházzal nem. Igazából megtűröm magam mellett, eddig csak a harangozással zavartak meg. Szóval ezeknek a tudatában én „álcakeresztapa” leszek, jobb nevet erre nem tudok kitalálni.
  Mindegy, az én keresztapám sem ’hív’, mégis nagyon szeretem, szóval belevágok :-)