Egyre többet gondolkozom azon, hogy picit le kellene pihenni, meg kellene állni a rohanó világban picit behúzni a féket. Habár nagyon zavar az, hogy szerintem úgy működik, hogyha félrehúzódsz, s még érzed a vonatnak a szelét, az a „pont elég” mérték, mert még nem is ránt magával, de már meg tudsz állni két lábon. Ha már egy lépést hátrébb tolod tappancsaid, tuti hogy nehéz visszakerülni az őrült körforgásba, ha meg ki sem szállsz, baszhatod.

 Nekem ez a brinyás kép sokat jelent, nyugalmat és generációkat tükröz; egy vasmacska mellé lakatolni a 2 kerekű paripát meg csak egy beteg hollandnak juthat eszébe. S ahogy ezt leírtam, jutott eszembe, hogy ezért nem lát sok ember a dolgok mögé, mert ez a holland nem is beteg, csak együtt él a múlttal, (vagy be van tépve, esetleg szimplán él...) a magyar meg csak sír.

Ötleteket kérek, milyen lehet ez az ember, akié ez a bicikli!