Tipikus én...

2007.09.06. 19:15 hz

Hazafelé sietek, hogy Lássam azt a két kezet, Ami elfojtja a látszatot, Amit órák óta áztatott. Ne félj, nem előzök, Ne félj, most tűnődök: Azon, hogy a kedves ember, Jön felém sok szeretettel, Arcára mosolyt csalt a tette, Lelkét sokszor eltemette. Ne félj, nem előzök, Poharamba újra öntök: Gondolatot és élményt, Tisztát, Fákon úgysem látok Pacsirtát. Ne félj, most nem előzök, Néhány percet még eltöltök: „Bal sors a' kit régen tép” hát Hozz réá egy fejfedőt, Talán attól jobban látja, Elveszett a hazai pálya Előnye, de semmi aggály, mer’ Most már gázt adok, Mindenkit jól lehagyok, Ne félj, nem tollak le, Ha kell, a leállóban hozlak be. S ha kevés hely, majd Megtanulok szállni, Ha akarsz persze, lehet anyázni!

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.