hz

Ma ráérős napom akadt, „monotonkodtam”, az agyam csak kattogott, mint a tegnap esti filmben a jóember zsebórája, csak az enyémet nem lopták el… – még szerencse :-)
S nem tudom megállni, hogy ne idézzem mások mondatait, amelyek elindítottak bennem egyfajta gondolatmenetet, amelyek arra késztettek, hogy más szemszögből is megnézzek dolgokat. Jelen esetben a kis szösszenet B.I. barátom szájából dördült fülembe - hangja akkora, mint a sheriff winchestere –

„Tudod Zoli, amihez nincsen kedvem az olyan, mint ha nem is lenne időm rá!” (Nagy bólogatás, valahogy azonosulni is tudnék vele, pedig nem így élek, de milyen jó lenne… Igaz, ha meg mindenki követné ezt a logikát, nagy káosz lenne hirtelen, az tuti.)
Szóval eszembe jutott egy másik ’okosság’, miszerint az időt nem lehet spórolni, mert az van, örök, megállíthatatlan. Maximum gazdálkodni vele, s azt úgy kitölteni, hogy jól essen. Csak sok a gátló tényező, a FAL, amit nem lehet csak úgy kikerülni, átugorni, következmények mindig követik egymást szép sorban. Milyen jó lenne, ha ilyenkor, mint Neo a Mátrixban :-) kilépnék az időből, s lassított felvételként kerülném ki a felém záporozó töltényeket. Egy ismerősöm mesélte :-)), akit nem neveznék meg úgy is régen láttam, hogy a legjobb barátjával valami érdekes fűfélétől csúsztak bele Trinity-ék közé, s a forgalmas város egyik buszmegállójában volt hasonló élményük.
Elképzeltem magam, hogy van előttem egy asztal, amiről választhatok hidegvágó, felx, balta és fűrész közül, hogy mivel faragjam le az idő ragadozóit, amik piranjaként eszik drága időtöltelékemet. Ha 4 kezem lenne, MINDEGYIKKEL!